2015. július 11., szombat

Első fejezet - A gondolatod [+18]

Sziasztok! Mielőtt megköveznétek, hogy nem a prológussal kezdek, tudnotok kell valamit. Én egy olyan fajta emberke volnék, aki szereti - egy bizonyos mértékig - a tökéleteset adni. Ezért is csak akkor fogom tudni megírni a megfelelő prológust, ha már a történet végére értem. Ezért bocsánatot kérek azoktól, akik nagy rajongói, és jó olvasást kívánok azoknak, akik megtisztelnek vele, hogy elolvassák az első fejezetem! :)

 A GONDOLATOD

~ Garret ~

Az asztalomon lévő villany fénye olyan erősen világította meg, már lehunyt szemeimet, hogy ezzel esélyt sem adott rá, hogy elbóbiskoljak. A forró hő viszont, ami belőle sugárzott, kellemes melegséggel borította az arcomat. Egy percig szinte már otthon éreztem magam, amikor a telefonom fülsüketítő hangja szólalt meg. A kellemetlen csörgő hang egy másodperc alatt felriasztott, és én máris koromsötét irodában találtam magam, magányosan. Már mindenki hazament, csak az én kis asztalomat világította meg az a fehér lámpácska.
Gyorsan magamhoz tértem, és a hangos telefonomhoz nyúltam, anélkül, hogy megnéztem volna ki is hívott.
 - Halló? - nyüszítettem a mobilba, míg megfáradt szemeimet dörzsöltem.
 - Remélem nem felejtetted el a találkát Sophieval? - jött az eleven hang, a vonal másik oldaláról.
 - Neked is 'Szia' apa... - válaszoltam sóhajtva.
 - Nem akarok lebőgni előtte, te is tudod, hogy a szomszédom, és...
 - És elmond mindent a szomszédoknak - fejeztem be a mondatot. - Tudom apa! - szóltam vissza, miközben az asztalomon vergődő lapokat egy helyre tereltem.
 - Még az irodában vagy? - terelte a témát.
 - Igen.
 - Nem kellene ennyit dolgoznod. A végén még vénlegény lesz a fiamból... - panaszkodott, míg én elindultam kifelé, át a sorokba rendezett asztalokon , a cuccaim társaságában. - Tudod ez a szomszéd kislány nagyon odavan érted. Főleg azóta a grillezés óta.
 - Apa, ott találkoztunk először. Azelőtt nem is látott - folytattam.
 - Miről beszélsz? Hiszen mutattam rólad képet - vágott vissza nagyzolva.
 - Azt a fotót, amit a pénztárcádban hordasz, tizenöt éve? - kérdeztem vissza gúnyosan, majd az épületből kilépve, a kocsimig sétáltam.
 - Nagyon aranyos tízéves voltál. 
 - Nem hinném, hogy a nők a tízéves kisfiúkra buknak - motyogtam, míg a telefont a vállamhoz szorítottam, hogy ki tudjam nyitni az aprócska, piros volkswagen ajtaját.
 - Én már négyévesen is ismertem anyádat.
 - Aztán szépen el is váltatok - ültem be, és a kezemben hömpölygő lapokat gyorsan az anyósülésre dobtam.
 - Ez igaz, de nekem legalább volt akkoriban egy csinos nőm, de neked már mióta nem volt barátnőd?
 - Tudod, hogy nem vagyok egy barátnős típus. Most le kell tennem. Vezetek. 
 - Rendben. Ó, ne felejtsd a holnapi családi ebédet! Végre találkozhatsz Irissel. Légy jó, és ne késs! 
 - Szia, apa! - köszöntem el, majd lenyomtam a telefont, és a papírhalmaz tetejére hajítottam.
Beindítottam az autót, majd kifaroltam a szűk parkolóból. A kis kocsi motorja csak úgy bőgött a mámortól, mikor megindultam, az üres utcán. Végighajtottam pár saroknyi utcán, egy olasz vendéglőig, ahol rögtön egy tökéletes parkolóhelyre leltem. Beállítottam a kocsit, majd gyorsan kipattantam belőle, megindulva az étterem ajtajáig, ami csupán pár lépésnyire volt.
Apának igaza volt, már régóta nem volt barátnőm, de nem is vágytam rá. A testi élvezetekre bármikor rá tudtam venni a nőket, így nem volt értelme lehorgonyoznom. Az, hogy nyomozó voltam, és hogy apától hihetetlen sármot örököltem, egyből elcsábított mindenkit. Akárhány nőt megkaphattam volna, de nem voltam az élvezeteim rabja.
A tavalyi grillezéskor is Sophie, minden másodpercben mellettem volt, és a keze egy pillanatra sem csúszott le a hátamról, és a kezemről. Én persze játszadoztam vele, így végig a szemébe néztem, amitől szemmel láthatóan elgyengült. Azóta apa minden percét arra szenteli, hogy kettőnket összeboronáljon. Egy fél év komoly kérlelés után végül igent mondtam neki, mert már régen voltam nővel, és ő kivételesen szép.
Nem kimondottan vártam a mai vacsorát, de ahogy beléptem a fenyőbarna csilingelős ajtón, egy cseppet jobban éreztem magam. Besétáltam egészen egy belső, elkerített asztalig, ahol a lány már csak rám várt, egy pohár limonádét szürcsölve. A két szívószál egészen az ajkaihoz simult, aminek a látványa rögtön beindított bennem valamit. A szőkés haja, karcsú dereka, és hatalmas. aranybarna szemei. Mintha csak egy disney meséből pattant volna ki, egy Lars von Trier filmbe.
 - Üdv! - köszöntem rá. Ahogy találkozott a tekintetünk, ő virgoncul elmosolyodott.
 - Helló! - állt fel a helyéről, és két perzselő puszit nyomott az orcámra, miközben a kezét rögtön a vállamra helyezte. Amint eltávolodtunk egymástól, szinte éreztem, hogy tüzes tekintetével már levetkőztet.
 - Elnézést, hogy késtem, de még gond volt a papírmunkával - mentegetőztem, miközben bemásztam a helyemre.
 - Ugyan, semmi baj! Én jöttem túl korán - mosolygott, majd egy nagyot kortyolt kihívóan az italából.  - Ha nem gond, már rendeltem neked is.
 - Nem, dehogyis. Már éhen halok - motyogtam, míg a telefonomat némára állítottam. Nem szeretem, ha szex közben megzavarnak.
 - Akkor jó - nevetett egyet szenvedélyesen.
 - Szóval, hogy került egy szingli csinos hölgy, egy kertvárosi, családiházba? Erről legutóbb nem nagyon meséltél. - kérdeztem sejtelmesen.
 - Hát, ugyebár fitnesz videókkal foglalkozom, és ez viszonylag sok pénzt hoz a konyhára. Ezért tavaly úgy döntöttem, hogy megengedem magamnak, hogy egy szép környéken éljek, még ha messze is van a belvárostól - mesélte elmélyedten, éppen mikor az ételünket elénk rakták, amit kölcsönös bólintással köszöntünk meg. Két tál olasz, paradicsom szószos, oregánós tészta.
 - Szóval neked az számít szép környéknek - folytattuk megszakítás nélkül.
 - Hát, szeretnék gyerekeket, szóval... - tekert egy nagy adagot a villájára, majd a szájába helyezte. - Hmm, ez isteni! - jelentette ki, míg én is megkóstoltam.
 - Egyedi.
 - Szeretem az ilyen ételeket - nyúlt még egy adag után. - Na, és te? Szeretnél gyerekeket?
 - Egyszer biztos, bár nem tudom, milyen apa lennék - válaszoltam higgadtan.
 - Ugyan, te igazán jó apa lennél! - biztatott kedvesen. 
Igazság szerint, már sokszor elgondolkoztam ezen a kérdésen, de sosem jutottam a végére. Mégis milyen szülő lenne az, aki még egy nőt sem tud hosszú távon boldoggá tenni?
Az egész vacsora úgy zajlott le, mint egy erotikus családi beszélgetés, ami kifejezetten megrémített. Sophie szavai konszolidáltak, és nyugodtak voltak, míg az arcára hihetetlen vágy volt festve. Minden pillanatban csak engem bámult, és próbált megbabonázni.
 - Tehát mióta nem voltál nővel? - kérdezte pajkosan, a szájába harapva, mikor már a vacsora végéhez közeledtünk. Én rögtön a pincérre pillantottam, és intettem neki, majd ismét Sophie felé fordultam.
 - Illendő kérdés ez egy családi étterembe? - kérdeztem vissza, mire a pincér már a számlával állt előttem. Én udvariasan kifizettem, és ő egy bólintással távozott az asztalunktól.
 - Én - kezdett bele kihívóan -, már három hónapja. - motyogta, mikor a lábát lassan a bokámhoz érintette a lábát. A csinos bokáján, egy fekete magassarkút viselt, ami egyre magasabbra vándorolt a lábamon. - És te? - nézett rám tüzes pillantásával.
 - Nem hinném, hogy most számítana a válasz - fokoztam a hangulatot, mire ő csak nagyot sóhajtott. - Itt az idő - bólintott. Kikászálódtam, majd lovagiasan felé nyújtottam a kezem, amit ő szorosan átkarolt.
Sietősen távoztunk, majd kiléptünk az ajtón, ami csilingeléssel köszönt.
 - Itt lakom pár lépésnyire - szóltam, mire ő gyorsan megindult. 
 - Jó! Siessünk! - sürgetett.
 - Várj! - ragadtam meg a kezét, majd gyorsan magamhoz húztam. Már nem tudtam tovább várni, hogy ne harapjak bele, azokba a hatalmas, vörös ajkaiba. Sorosan átkaroltam, és ő már résnyire nyitott szájjal várta, hogy megcsókoljam. Az ajkaimat az övéhez tapasztottam, majd a nyelvemmel átférkőztem hozzá, amit ő is hevesen viszonzott. Míg ő az érzéki nyelvcsatával volt elfoglalva, a kezemet a kerek fenekére csúsztattam. Erősen megmarkoltam, amire egy nagy nyögéssel válaszolt, és csak még akaratosabban kezdett csókolni, a csípőjét pedig, teljesen hozzám tolta.
Lassan váltunk el egymástól, és végig a szemembe nézett.
 - Megérte rád ennyit várni - suttogta, majd ismét a szájába harapott.
Elmosolyodtam, majd elindultunk. Pár perc alatt a lakásomhoz értünk, ami egy modern építésű téglaház volt. Szürke falakkal, egy aprócska udvarral. 
Amilyen gyorsan csak lehet  kitártam az ajtót, és beléptünk, de mire az becsukódott, Sophie már rám is vetette magát. Érzékien kezdett csókolni, miközben már az ingemet gombolta. Én eközben a kezeimet a formás lábain pihentettem, amíg gyorsan meg nem ragadtam őket, és így felemeltem. Ő lazán felnevetett, míg én felkapcsoltam a villanyt a szobában. 
Az arca ebben a pózban, pontosan felettem volt, és folyamatosan csókolta az ajkaimat. Én eközben a szűk, fekete szoknyáját az egyik kezemmel felhúztam, míg a másikkal őt tartottam, még mindig a levegőben. A vékonyka ruhadarab hamar engedelmeskedett nekem, ami után áttérhettem a rózsaszín tangájára. Azt is odébb húztam, és így teljesen hozzáfértem.  Éreztem, hogy az aprócska anyag már rég átázott, így könnyedén kezdhettem kényeztetni. 
A két ujjammal megérintettem a puha ajkait, és lassan mozgatni kezdtem, amire egy nagy nyögéssel reagált, és elkezdte a nyakamat csókolni. 
Ezután lassan az ágyhoz sétáltam, és ráfektettem. Gyorsan lehúztam róla a ruhát, ő pedig az eddigre kigombolt ingemet dobta a földre.
Ezután a nyakát kezdtem csókolni, míg ő a hátamat simogatta. A finom illata, egy édes ízt adott a puha bőrének. Éreztem, hogy minden csókom után megremeg, ezért elkezdtem lefelé haladni. Át a vállán, egészen a kerek, feszes melleiig. Az apró rózsaszín bimbója már feszesen dudorodott. Finoman megharaptam, és ő nyüszített egyet. Élveztem, hogy játszhatok vele.
A nyelvemmel körkörösen kezdtem haladni, mire ő kezdett megremegni.
 - Ne kínozz! - nyöszörgött, majd hirtelen megragadva a vállamat megfordított. Látszott rajta, hogy nem bír tovább várni. 
A csípőjét rám szorította, és hevesen megcsókolt izgatóan a számba harapva. 
A kezeit végighúzta a felsőtestemen, majd lejjebb mászott rajtam. Kecses kis kezét végig csúsztatta nadrágomon, amin már látszott a dudor. Sebesen kigombolta a nadrágot, majd a kezébe vette a férfiasságom. Egyből éreztem, hogy testem minden vére le áramlik.
Sophie gyorsan odébb húzta a tanga útba eső részét, és neki tetszően elhelyezte, én pedig csak feküdtem. Elevenen rugózni kezdett rajtam, és harsányan nyögni kezdett.
 - Ó, igen! - nyöszörögte. Én a kezemet a fenekére helyeztem, és erősen megszorítottam azt. Erre ő csak harsányabban kezdte a hangokat kiadni magából.
Egyszerre előre hajolt, és rugózás közben a nyakamra tapasztotta az ajkait. A hátát sebtében megragadva megfordítottam, így ő feküd előttem, és én diktálhattam a tempót. Keményebb mozdulatokra váltottam, mire ő - szaporábban véve a levegőt - egy szempillantás alatt egy nagyot sikoltott, majd egész testével megremegve kielégült. Miután mámor ittasan egy nagyot sóhajtott, felült, de még erőteljesebben magára húzott engem. Az erős mozdulatok, és Sophie csodálatos látványa miatt, én sem bírtam tovább. Az összes porcikám egy pillanatra lelassult, és egy szenvedélyes érzés járt át.



2015. július 9., csütörtök

Előszó

Üdv mindenkinek a blogon! 
Hamarosan belekezdek a fejezetek megosztásába, de addig is íme egy kis ízelítő:


~ Horror
~ Erőszak
~ Romantika
~ Erotika 
~ Krimi

 Hárman álltunk a nyirkos szoba sarkaiban. A negyedik üres részen pedig, az ajtó volt. Az egyetlen kijárat. Akárhogy próbáltam összeszedni a gondolataimat, nem tudtam mihez kezdjek. Gyáván fussak el, vagy játsszam el a hőst, ami cseppet sem vagyok? Még sosem voltam én a megmentő, és ahogy körbenézek, most sem leszek az. Amíg itt próbálom összeszedni a gondolataimat, mindketten meghalunk.
 A csend végül már-már felfalta a szobát, és vele együtt minket is. 
 - Na? Mi legyen? - szólalt meg hirtelen fülhasogató hangján, majd fejét még az eddiginél is rémisztőbb pózba állította.
 - Ezt úgy mondta, mintha lenne beleszólásunk.
Ismét hangosan felkacagott, ami csak még biztosabbá tette, hogy őrült. Ettől azonban csak még szerencsétlenebbnek éreztem magam.